"Galériázós" csirkemell

Volt itthon csirkemell, krumpli, fűszerek, valamint sacc húsz folyóméternyi lucfenyő. Ilyenkor az ember főz.

kb 80 dkg csirkemellfilé
2 bögre joghurt
1 kiskanál piri-piri szósz
1 evőkanál bazsalikom
1 kiskanál rozmaring
1 kiskanál oregano
3-4 gerezd fokhagyma
1 mokkáskanál só
2 nagy csipet bors

Kell még: rostsütő (nálam egy ősöreg öntöttvas példány van), a sütéshez olaj

A csirkemellet körülbelül ujjnyi vastag (picit vékonyabb) szeletekre vágom, majd ezeket a szeleteket középen bevágva széthajtom. Ha nem sikerül, elmorzsolok egy könnycseppet, aztán folytatom tovább. A joghurtot elkeverem a mindenféle fűszerekkel, az arányokkal lehet zsonglőrködni, maximum csípni fog. Pihentetem egy jó fél órát, aztán a roston sütéskor megszokott olajmennyiségnél jóval többön elkezdem megsütögetni a szeleteket. A rajtamaradt pác elkezd szépen barnulni, teljesen finom dolog lesz belőle. Hozzá klasszikus sült krumpli megy (sózott olaj, kis fej hagyma, lassú tűzön kisüt, kiszed, forró olajba visszadob). Volt még mellé rizs is, mert csak.

Fűszeres sült krumpli - Caramonnak ajánlva

Aki érti az ajánlást, annak jó. Aki nem, az hagyja figyelmen kívül - ez anélkül is nagyon finom.

Az egész egy hasfájós-támolygós reggellel indult, amikor csak hideg főtt krumpli volt a konyhában, nekem lázam volt, és az egész világ nagyon barátságtalannak tűnt. Reggelit akartam adni a kedvesemnek, viszont nem akartam a boltig elkúszni, tehát ötleteltem egy sort. Lett ez. Illetve majdnem ez - ez már a javított kiadás.

Kell:

héjában főtt krumpli
olaj
liszt
fokhagyma granulátum (igen, vállalom - ez nem egy lelkiismeretes kaja)
nátrium-glutamát (lásd fent...), esetleg valami dolog, amiben az is van. Nem chips.
bazsalikom
chili
bors
só


A lisztes keverék úgy néz ki, hogy az ember lelkiismeretére van bízva minden. Az nekem nincs egyébként, tehát az én verzióm kissé letisztult volt, valamint csípett. Nekem bejött. Lényeg: el kell sózni. Nem vicc, az olajban sütés megeszi a sót. Nem tudom, miért.
Arányok: Egy bögre liszthez adtam egy púpos kiskanál borsot, egy kiskanál glutamátos toszt (valami kotányi volt, nekem ebből az ízfokozó kell - majd szerzek jól külön), érzésre sót, majd még egy kis sót, egy jó evőkanál bazsalikomot (nem ég meg, nyugi), kiskanál chilit, a glutamátos tosz összetételétől függően egy mokkáskanál fokhagyma granulátumot.
Felvágom a héjában főtt krumplit cikkekre, nedvesen megforgatom a fűszeres lisztben, aztán hagyom picit. Utána forró olajba dobom, és pár perc alatt addig sütöm, amíg szerintem szép. Picit égett külseje volt, de teljesen korrekt íze. Nyers nem tud maradni, mivel amikor az olajba dobom, nem az. Ha mégis nyers, ott mágia van a dologban. Esetleg egy surranó.

Kecskecomb egyben sütve, citromos krumplival

Eléggé tanácstalan voltam, de csak lett valami.

3 főre (nem rettenetesen bőséges)

egy közepes gidacomb (első)
1 dl olaj
1 dl citromlé
5-6 gerezd fokhagyma
1-1.5 kg krumpli (kb. tojás nagyságúak)
sok borsikafű, bazsalikom, oregano
só, bors

A kecskecombról leszedem a faggyút-hártyát-egyebet. Ez nem túl könnyű, nem túl nehéz - éles kés kell, sok türelem, meg egy éhes macska a szomszédból. Amikor ez megvan, vékony pengével megszúrom itt-ott, megtűzdelem fokhagymával, aztán bedörzsölöm rettenetesen sok fűszerrel. A borssal egészen nagylelkűen bántam, féltem is, hogy sok lesz. Nem lett sok. Körülbelül egy csapott evőkanál ment rá. A zöldfűszerből annyi, amennyit felvesz. Nem vicc.
Így ácsorog szegény egy pár órát a tepsiben, amennyi időnk van rá, tényleg. Közben lehet krumplit pucolni, telefonálni, barátokkal inni, illetve (az én esetemben) a fentieket kombinálni. Egyszerre azért kicsit nehéz. Hős vagyok.
A megpucolt krumplikat hosszában félbevágom, és bepakolom a tepsibe a hús mellé, vágási felülettel fölfelé. Szép sűrűn, ahogy fér. Aláöntöm az olajat és a citromlét, bátran megszórom a krumplikat sóval-borssal-oregánóval, és alufólia alatt berakom a közepesen forró sütőbe. Puhulásig sütöm kb. 40-50 perc alatt (illetve még tovább, lásd még: barátokkal ivás), majd leszedem az alufóliát, és nagy lángon megpirítom.

Nem szidták.

Vajas csirke

Mostanra talán kiderült, hogy szeretek főzni. Amit nem szeretek, az dolgozni.
Na, azt ezzel nagyon nem kell.

Kell hozzá 4 főre (három főre készítettem, öten ettük meg... átlag?):

Egy nagyon jó lábos. Vastag fenekű, ideálisan öntöttvas, jó nehéz fedővel. Nem kötelező, de segít.
1-1.2 kiló csirkecomb (alsó-felső elválasztva)
1 kis kocka vaj
3-4 deci fehérbor (vagy több)
1 nagy fej hagyma
7-8 gerezd fokhagyma
só, bors, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, meg ami még épp jó ötletnek tűnik.



A hagymát nagyon apróra vágom, és elkezdem az éppen megolvadt vajon melengetni, fonnyasztani. Picit megsózom, akkor biztosan nem keményedik-pirul. Amikor már kezd lágyulni, rádobom a zúzott fokhagymát, megkeverem kétszer, majd feljebb veszem a lángot, és rádobálom a csirkecombokat. Fehérre sütögetem, ha valahol meg akar barnulni, csak örülök neki: attól nagyon finom lesz. Nagyon! Amikor már elégedett vagyok a csirkével, megszórom a többi fűszerrel, megy rá a fehérbor kb. fele, lefedem, és hagyom gondolkodni.
Kéne a folytatás, mi? Nincs. Ennyi a kaja. Amikor vajpuha a hús, elzárom. A bor másik felét megiszom.

Rizst adok mellé, amire rá lehet löttyinteni a hús zaftjából.

Citromos csirke, lelkiismeret nélkül

Ha a vasárnap reggel mondjuk délután egy körülre esik (check), és az ember megígérte hogy főz (check), akkor nem árt, ha a kaja gyors. Mondjuk... nagyon gyors.

1 kg csirkemellfilé
1.5 citrom leve
0.5 citrom héja
1 kiskanál durvára őrölt színes bors
0.5 kiskanál őrölt feketebors
2-3 gerezd fokhagyma
só
meg ami még pillanatnyilag jó ötletnek tűnik, ez csak egy alap

Leszedhetném a hártyát, ez többnyire nem tesz rosszat, de én nem szoktam. Lusta disznó vagyok. Felszeletelem a csirkemellet nem túl vékonyra. Miheztartás végett megütöm párszor késfokkal, de nem igazán lesz mögötte érzés, ez inkább amolyan monoton erőszak. A társadalmat hibáztatom.
Az agyonbonyolított pácolás ékes példája: mindent tálba (ugyanabba az egy tálba), malmozás éspervagy dohányzás húsz-harminc percen át. Ha volna elég időm, kapna két órát, de nincs. Cserébe elég ennyi is. Utána egy vastag falú serpenyőben rádobom szép forró zsiradékra (én mondjuk vajat használnék, megfejelve egy pici olajjal, mert akkor nem ég le), elszámolok tízig, megfordítom, és 4-5 másodperc után lentebb veszem a lángot. 1-2 forgatással átsütöm, amíg belül már fehér, biztos nincs meglepetésfolt sehol - ezt érezni, mert ha megnyomom a forgatólapáttal, ruganyos lesz, de nem kemény. Tovább nem érdemes sütni, onnan már csak pusztul.

Hozzá teljesen alap párolt rizs. Esetleg mellé limonádé, mert na.