2011. augusztus 2., kedd

Vajas csirke

Mostanra talán kiderült, hogy szeretek főzni. Amit nem szeretek, az dolgozni.
Na, azt ezzel nagyon nem kell.

Kell hozzá 4 főre (három főre készítettem, öten ettük meg... átlag?):

Egy nagyon jó lábos. Vastag fenekű, ideálisan öntöttvas, jó nehéz fedővel. Nem kötelező, de segít.
1-1.2 kiló csirkecomb (alsó-felső elválasztva)
1 kis kocka vaj
3-4 deci fehérbor (vagy több)
1 nagy fej hagyma
7-8 gerezd fokhagyma
só, bors, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, meg ami még épp jó ötletnek tűnik.



A hagymát nagyon apróra vágom, és elkezdem az éppen megolvadt vajon melengetni, fonnyasztani. Picit megsózom, akkor biztosan nem keményedik-pirul. Amikor már kezd lágyulni, rádobom a zúzott fokhagymát, megkeverem kétszer, majd feljebb veszem a lángot, és rádobálom a csirkecombokat. Fehérre sütögetem, ha valahol meg akar barnulni, csak örülök neki: attól nagyon finom lesz. Nagyon! Amikor már elégedett vagyok a csirkével, megszórom a többi fűszerrel, megy rá a fehérbor kb. fele, lefedem, és hagyom gondolkodni.
Kéne a folytatás, mi? Nincs. Ennyi a kaja. Amikor vajpuha a hús, elzárom. A bor másik felét megiszom.

Rizst adok mellé, amire rá lehet löttyinteni a hús zaftjából.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése