"Egészséges" szendvics

Van benne saláta, ne szóljon be senki! :-)

Szóval az úgy van, hogy:

8 vékony karéj fehér kenyér
4 szép szelet bacon
4-8 szelet trappista sajt (sajttól, szeletmérettől függ)
4 logikus méretű jégsaláta levél
1 fej lilahagyma
1 paradicsom
1 paprika
1-2 retek
majonéz

A fűszervajhoz:

1 kis kocka vaj
2 gerezd fokhagyma
6-8 levél friss bazsaliom, apróra vágva (vagy egy kiskanál morzsolt - you monster)
2 nagyobb csipet só - én füstölt sót használtam, de legközelebbre nekem se lesz, nyugi
1 csipet feketebors
2 kiskanál citromlé

Először csinálok fűszervajat, az úgyis nyugis. A vajat megpuhítom mikróban (vagy akár fel is olvasztom, csak ne essen nagyon szét), belemegy a minden más, és berakom a hűtőbe szilárdulni.
Marad majd belőle. Ennek később örülüni szoktak.
A szalonnaszeleteket szépen lassan megpirítom ropogósra, amikor készen vannak, a zsírjukban megpirítom 4 karéj kenyér egyik felét - ezek a karéjok mennek majd felülre, zsíros féllel lefelé (a zsalonnazsír finom, de nem szép).
Az alsó 4 karéjt megkenem fűszervajjal, rárakom a szalonnaszeleteket, pár karika lilahagymát, kis majonézt, vékony csíkokban kevés paprikát (túl sok paprika hajlamos az egészet paprikaízűvé tenni - ha ezt akarom, eszem paprikát), nagyon vékony szeletben retket.
Ezen a káoszon kiegyensúlyozok sajtot, azon paradicsomszeleteket, letakarom az egészet salátalevéllel, rámegy a felső szelet - gyengébb idegzetűek itt hagyják abba az olvasást.

Összenyomom. Könyörtelenül összenyomom, különben szétesik, és az nem állapot. Amikor ez megvan, szépen félbevágom, és egy tetszőleges alakú kupacba rendezve tálalom.

Nem is olyan ronda egyébként...

Pizza

A "rakj a tésztába tojást" és a "kend meg kecsöppel" típusú pizzákat ideje bealázni.

Tészta: "mindenből egyet".

1 kg liszt
0.5l (egy korsó) kellemesen meleg víz
1 kocka élesztő
1 csapott ek. só
0.5 vagy 1 dl olaj, lisztfüggő (egy feles, illetve "szto gramm vodka!")
x cukor az élesztő felfuttatásához (igen, 1*x)

Ezen kívül mehet még bele sok zöldfűszer, leginkább bazsalikom meg kakukkfű. Oregano, akár.

Először is előmelegítem a sütőt. Dulván. A padlóla, le. Lopok téglát, és belerakom a sütő aljába - tök jó trükk, sejtelmem nincs, mikor tanultam. Forró lesz tőle, mint a veszedelem.

A víz egy részében felfuttatom az élesztőt egy kis cukorral, éppen csak finom habzásig. A lisztben elmorzsolom a sót és a zöldfűszereket, aztán csinálok belőle egy nagy kupacot, és gödröt formázok a tetejére. Szépen apránként elkezdem eldolgozni a vízzel (az élesztős adaggal kezdem), közben ötletszerűen hozzáöntöm az olajat is valamikor. Ha a liszt sértődékeny (ragad-szakad-visszabeszél), a nagyobb adag olaj lép életbe - ne vigyük túlzásba, mert rohadt rugalmas lesz a tészta, és élmény lesz kinyújtani.
Kicsit átgyúrom, amíg már egészen simának érződik, aztán csinálok belőle egy gombócot, és odacsapom néhányszor a gyúródeszkához. Fogalmam nincs, hogy ez mit csinál vele, de rettenetesen jól néz ki. Ne hagyjuk ki! Ha ez megvan, letakarom egy nedves konyharuhával, és hagyom kelni kb. kétszeresére. Az éppen melegedő sütő mellett ez eléggé gyorsan megvan. Addig lehet szószt ügyködni.

Szósz:

paradicsom/paradicsompüré/paradicsomkonzerv (nem sűrítmény, ugye.)
sok bazsalikom
só-bors-uránium (utóbbi opcionális)

Ha paradicsomról van szó, felkockázom. A pürét nem, mert az komikus. Nehéz is. Belecsapom egy serpenyőbe, rászórom a mindenmást, és hagyom picit puhulni, szmötyi esetén sűrűsödni. Egyszercsak szósz.

Van megkelt tészta, jó. Ez az adag 3-4 pizzára elég, ki milyen vastagon szereti. Tépem elég darabra, aztán lehet nyújtani... Finoman, inkább sok mozdulattal, akkor szép egészséges marad. Amikor kész van egy lap, 2-3 perc pihentetés után mehet be a (mostanra fúziós erőműre emlékeztető) sütőbe egy egész percre, épp csak barnuljon egy-két folton. Ez alatt szépen felpúposodik, eléggé riasztó, de semmi baj: kiveszem, mehet rá a szósz, feltét, sajt. Ahol nem kerül rá szósz, az megállapodásos alapon innentől a pizza "széle". Visszarakom, és rokonszenvesre sütöm (átlag 3-4 perc).

Fin.

Bolognai (NOT)

Ezt egyszer már felraktam, csak megette a blogmotor. Ennyire finom.

Ez a kaja igazából nem bolognai. Az ugyanis teljesen másmilyen. Igényes.
Ennek az ételnek a családi kódneve "szmötyis tészta". Amikor kedves Lajos barátom büszkén beállított egy csomag előre fűszerezett darált hússal, amiben volt céklapor... fapofával nekiláttam elkészíteni belőle ezt az ételt. A szmötyis tészta a gasztronómia Tony Montanája. A szmötyis tészta nem vitatkozik, a szmötyis tészta érvényesül. És igazából tök olyan, mint a bolognai. És nem is olyan igénytelen, na.


4 főre (igazából 3, de az egyik én vagyok)

Szósz:
0.5 kg darált hús
2 nagy fej hagyma
4-5 gerezd fokhagyma (zúzva)
0.5-0.75kg paradicsompüré (nem paradicsomsűrítmény, mert elkárhozol az öncenzúrába)
2-3 fej paradicsom, esetleg egy kockázott paradicsom konzerv, mert itt fertő van
ordenáré mennyiségű zöldfűszer (oregano, bazsalikom, kakukkfű, borsikafű)
só, bors
olaj

Az olajon elkezdem agresszíven pirítani a nem túl finomra aprított hagymát, majd rádobom a húst. Rondulásig pirítom (nem vicc: a piruló darált hús csúnya...), majd ráhajítom a fokhagymát, sózom-borsozom, és addig kergetem körben a lábosban, míg kezd eltűnni a leve. Ekkor kap paradicsomkockákat, zöldfűszert, fut még két tiszteletkört, majd paradicsompürébe temetem. Rotyog békésen, ameddig kedve van.

Tészta:
Most komolyan... Tészta. Víz. Drukkolok.

Én pennével szeretem csinálni, a szósz fél kilóra biztosan elég.
Sajtot meg csak erőből, ugye.

Hamburger, mindennel

Ezt most készítem éppen, mert veszélyes emberek tartanak idefelé. Alkohol van náluk, és nem félnek használni.


A hamburgerhúsok:
2 kg darált marhahús (esetünkben sertés-marha vegyes, ez volt)
2 tojás
4 ek. zsemlemorzsa
3 ek. ketchup
3 ek. mustár
1 kiskanál bors
só (közepesen bátran)
4 gerezd zúzott fokhagyma
chili, mert csak

Gyúrom. Cigarettát és/vagy alkoholtartalmú italokat fogyasztok, ekkor már nem gyúrom. Komolyan ennyi...
Később csinálok belőle a zsömle átmérőjénél kicsit nagyobb korongokat, a vastagság mindenkinek az ízlésére van bízva. Picit töppedni fog, 1.5x vastagság nagyjából meg fog felelni. Grillezni kéne, de a sörhastól még nem vagyok amerikai, nem kötelez a hagyomány: kevés zsiradékon megsütöm szépre. Ha csak marha lenne, lehetne rózsaszínre sütni, de ezt sertéssel nem tanácsos előadni.

A saláta:

Olyan lesz, hogy ananászos kukoricasaláta. Az finom. Bala receptje.

1 kg mirelitkukorica
2 konzerv ananász (a lé nem kell - nyomkodjuk ki)
0.25 kg tejföl (vagy több)
2 deci majonéz (vagy több)
mustár, nagyjából érzésre (annál annyira nem több)
só
igennagyonkevés cukor (vagy kevesebb)

A kukoricát megpuhítom (vajon párolom wokban, párológépbe rakom, elküldöm szaunázni, gyakorlatilag bármi. Hő, és ne égjen/ne keményedjen), majd hagyom kihűlni. Az ananászt ízlés szerinti méretű darabokra szadizom, majd intő példának kint hagyom a többi alapanyag mellett (lásd még: puhítás). Majonéz, tejföl, mustár mehet egybe, bele pici só meg cukor. Ebbe belemegy minden más, megkeverem párszor, majd hűtőbe rakom egy órára.

A köret:

Hasábburgonya. Nem fejtem ki bővebben, jó? Hasáb alakra vágott burgonya. Sok zsiradékban megsütve. Ropog.


Lyoni hagyma:

Sok hagymakarikát sós lisztbe forgatok, felsőoktatási kreditgyűjtős alapon (amennyit felvesz, felvesz).
Nagyon forró olajban kisütöm gyorsan.

További kellékek:


15-20 hamburgerzsömle

paradicsom
ketchup
mustár
valami látványosan zöld saláta
tabasco (mu-ha-ha-ha-haaaa)
ropogósra sült bacon
sajtszeletek (tetszőleges, nálam most felháborítóan szintetikus lapkasajt van)

Mintahamburger:

A zsömlét három rétegre vágom. A legalsót megkenem mustárral, elhelyezek rajta némi lyoni hagymát, egy szelet sajtot, majd egy forró hús után némi bacont. Ketchup, salilevél. Következő rétegben megint mustár, immár bővebben, majd bacon, tabasco, paradicsom, egy hús, sajt, ketchup, lyoni hagyma. Rárakom a tetejét, majd kicsit megnyomkodom, különben elborul nagyon gyorsan. A tányérra pakolok mellé sok krumplit, kicsi salátát (esetleg külön tálban - attól függ, ki mosogat), majd egy indokolatlanul nagy pohár kólával beviszem, és lerakom a szerencsés elé.