Pizza

A "rakj a tésztába tojást" és a "kend meg kecsöppel" típusú pizzákat ideje bealázni.

Tészta: "mindenből egyet".

1 kg liszt
0.5l (egy korsó) kellemesen meleg víz
1 kocka élesztő
1 csapott ek. só
0.5 vagy 1 dl olaj, lisztfüggő (egy feles, illetve "szto gramm vodka!")
x cukor az élesztő felfuttatásához (igen, 1*x)

Ezen kívül mehet még bele sok zöldfűszer, leginkább bazsalikom meg kakukkfű. Oregano, akár.

Először is előmelegítem a sütőt. Dulván. A padlóla, le. Lopok téglát, és belerakom a sütő aljába - tök jó trükk, sejtelmem nincs, mikor tanultam. Forró lesz tőle, mint a veszedelem.

A víz egy részében felfuttatom az élesztőt egy kis cukorral, éppen csak finom habzásig. A lisztben elmorzsolom a sót és a zöldfűszereket, aztán csinálok belőle egy nagy kupacot, és gödröt formázok a tetejére. Szépen apránként elkezdem eldolgozni a vízzel (az élesztős adaggal kezdem), közben ötletszerűen hozzáöntöm az olajat is valamikor. Ha a liszt sértődékeny (ragad-szakad-visszabeszél), a nagyobb adag olaj lép életbe - ne vigyük túlzásba, mert rohadt rugalmas lesz a tészta, és élmény lesz kinyújtani.
Kicsit átgyúrom, amíg már egészen simának érződik, aztán csinálok belőle egy gombócot, és odacsapom néhányszor a gyúródeszkához. Fogalmam nincs, hogy ez mit csinál vele, de rettenetesen jól néz ki. Ne hagyjuk ki! Ha ez megvan, letakarom egy nedves konyharuhával, és hagyom kelni kb. kétszeresére. Az éppen melegedő sütő mellett ez eléggé gyorsan megvan. Addig lehet szószt ügyködni.

Szósz:

paradicsom/paradicsompüré/paradicsomkonzerv (nem sűrítmény, ugye.)
sok bazsalikom
só-bors-uránium (utóbbi opcionális)

Ha paradicsomról van szó, felkockázom. A pürét nem, mert az komikus. Nehéz is. Belecsapom egy serpenyőbe, rászórom a mindenmást, és hagyom picit puhulni, szmötyi esetén sűrűsödni. Egyszercsak szósz.

Van megkelt tészta, jó. Ez az adag 3-4 pizzára elég, ki milyen vastagon szereti. Tépem elég darabra, aztán lehet nyújtani... Finoman, inkább sok mozdulattal, akkor szép egészséges marad. Amikor kész van egy lap, 2-3 perc pihentetés után mehet be a (mostanra fúziós erőműre emlékeztető) sütőbe egy egész percre, épp csak barnuljon egy-két folton. Ez alatt szépen felpúposodik, eléggé riasztó, de semmi baj: kiveszem, mehet rá a szósz, feltét, sajt. Ahol nem kerül rá szósz, az megállapodásos alapon innentől a pizza "széle". Visszarakom, és rokonszenvesre sütöm (átlag 3-4 perc).

Fin.

Bolognai (NOT)

Ezt egyszer már felraktam, csak megette a blogmotor. Ennyire finom.

Ez a kaja igazából nem bolognai. Az ugyanis teljesen másmilyen. Igényes.
Ennek az ételnek a családi kódneve "szmötyis tészta". Amikor kedves Lajos barátom büszkén beállított egy csomag előre fűszerezett darált hússal, amiben volt céklapor... fapofával nekiláttam elkészíteni belőle ezt az ételt. A szmötyis tészta a gasztronómia Tony Montanája. A szmötyis tészta nem vitatkozik, a szmötyis tészta érvényesül. És igazából tök olyan, mint a bolognai. És nem is olyan igénytelen, na.


4 főre (igazából 3, de az egyik én vagyok)

Szósz:
0.5 kg darált hús
2 nagy fej hagyma
4-5 gerezd fokhagyma (zúzva)
0.5-0.75kg paradicsompüré (nem paradicsomsűrítmény, mert elkárhozol az öncenzúrába)
2-3 fej paradicsom, esetleg egy kockázott paradicsom konzerv, mert itt fertő van
ordenáré mennyiségű zöldfűszer (oregano, bazsalikom, kakukkfű, borsikafű)
só, bors
olaj

Az olajon elkezdem agresszíven pirítani a nem túl finomra aprított hagymát, majd rádobom a húst. Rondulásig pirítom (nem vicc: a piruló darált hús csúnya...), majd ráhajítom a fokhagymát, sózom-borsozom, és addig kergetem körben a lábosban, míg kezd eltűnni a leve. Ekkor kap paradicsomkockákat, zöldfűszert, fut még két tiszteletkört, majd paradicsompürébe temetem. Rotyog békésen, ameddig kedve van.

Tészta:
Most komolyan... Tészta. Víz. Drukkolok.

Én pennével szeretem csinálni, a szósz fél kilóra biztosan elég.
Sajtot meg csak erőből, ugye.