Sült alma sajttal és szilvával töltve

Akartam meglepetést a népnek reggelre. Amúgy se tudok aludni, a májam majd' kiesik, akkor meg már na.

emberenként x alma (minimum egy, mert különben)
almánként 2 szép szem aszalt szilva
sajt (jó esetben füstölt, jelen esetben trappista)
félédes/édes fehérbor (ezt is ritkán fogom leírni...)

Az aszalt szilvát kimagozom (ha nincs magja, nem nézek tanácstalanul a semmibe - egyszerűen hagyom), felvágom 2-3 darabra, majd beáztatom egy kevés borba. Ha úri szilva (bolti, nem kemény, ragacsos-"szotyakos"), akkor alig kap pár kanál bort, ha házi betonszilva, akkor megszavazok neki egy decivel. Ebben pihen egy sort (10-15 perc). Addig az almákat jól megmosom, és a közepükből kiműtöm a magházat. Az aljuk lehetőleg maradjon egyben, könnyebb úgy minden.
A sajtból apró lyukú reszelőn reszelek belátás szerint. Ha túl sok, megeszem a maradékot. Ha túl kevés, reszelek majd még. Az élet egyszerű és csodálatos.
A sütőt kellemesen alacsony (120-130 C°) hőmérsékletre bemelegítem, aztán összeszerelem az almákat: a középen tátongó lyukba megy sajt, szilvaradabok, sajt - stb. Fontos: felül sajt legyen.
Berakom a sütőbe, és addig sütöm, amíg a felül lévő sajt kérges és barna lesz. Ekkor kiveszem a sütőből, és örülök neki.

Fűszeres sült krumpli - Caramonnak ajánlva

Aki érti az ajánlást, annak jó. Aki nem, az hagyja figyelmen kívül - ez anélkül is nagyon finom.

Az egész egy hasfájós-támolygós reggellel indult, amikor csak hideg főtt krumpli volt a konyhában, nekem lázam volt, és az egész világ nagyon barátságtalannak tűnt. Reggelit akartam adni a kedvesemnek, viszont nem akartam a boltig elkúszni, tehát ötleteltem egy sort. Lett ez. Illetve majdnem ez - ez már a javított kiadás.

Kell:

héjában főtt krumpli
olaj
liszt
fokhagyma granulátum (igen, vállalom - ez nem egy lelkiismeretes kaja)
nátrium-glutamát (lásd fent...), esetleg valami dolog, amiben az is van. Nem chips.
bazsalikom
chili
bors
só


A lisztes keverék úgy néz ki, hogy az ember lelkiismeretére van bízva minden. Az nekem nincs egyébként, tehát az én verzióm kissé letisztult volt, valamint csípett. Nekem bejött. Lényeg: el kell sózni. Nem vicc, az olajban sütés megeszi a sót. Nem tudom, miért.
Arányok: Egy bögre liszthez adtam egy púpos kiskanál borsot, egy kiskanál glutamátos toszt (valami kotányi volt, nekem ebből az ízfokozó kell - majd szerzek jól külön), érzésre sót, majd még egy kis sót, egy jó evőkanál bazsalikomot (nem ég meg, nyugi), kiskanál chilit, a glutamátos tosz összetételétől függően egy mokkáskanál fokhagyma granulátumot.
Felvágom a héjában főtt krumplit cikkekre, nedvesen megforgatom a fűszeres lisztben, aztán hagyom picit. Utána forró olajba dobom, és pár perc alatt addig sütöm, amíg szerintem szép. Picit égett külseje volt, de teljesen korrekt íze. Nyers nem tud maradni, mivel amikor az olajba dobom, nem az. Ha mégis nyers, ott mágia van a dologban. Esetleg egy surranó.

"Batyu" (Szamósza)

Ez egy tésztazacsi, ami meg van töltve bármivel, és bele van dobva forró olajba. Borzasztóan komplikált és drága, mondanom sem kell. Az indiai recepthez pedig tényleg sok köze van.


Tészta:

3 bögre liszt
1 ek. vaj vagy ghee
víz
só, bazsalikom

A lisztet elmorzsolom a zsiradékkal, fűszerekkel, majd kevés vízzel közepesen kemény tésztává gyúrom. Elégedett vagyok magammal. Én kevertem a lisztet: 1 rész tönköly, 1 rész kukorica, 2 rész búza. Ha nem, nem. Mindegy.

Töltelék:
(Mármint na... ez most nem a bármi receptje. Értitek.)

25-30 dkg fagyasztott vegyes zöldség (Mondjuk mexikói. Abban nincs karfiol. Ez helyes.)
2-3 nagy fej paradicsom, éspervagy paradicsomszósz
2 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 ek. mustár (nem csípős)
só, bors, bazsalikom, borsikafű, esetleg chili
kevés szárított parmezán
olaj/vaj/ghee/zsír

A hagymát felvágom negyedkarikákra (hagyma félbevág, feleket bevágom középen, szeletelem - biztos megvan), megpirítom x zsiradékon, valamikor hozzáadom a fokhagymát is, aztán rádobom a zöldségeket. Amikor a zöldség már nem fagylalt, beledobom a mustárt, jól elkeverem, és azzal együtt pofozom körbe, amíg kezd pirulós illata lenni. Ekkor megfűszerezem, és ráborítom a paradicsomot/szószt/mindkettőt. Hagyom őket ismerkedni, aztán egyszercsak belemegy még a parmezán. Amikor rokonszenves a zöldségek állaga, késznek nyilvánítom. Ha túl vizes, lehet bele rakni 1-2 csipet kukoricakeményítőt.

Összeszerelési útmutató:

A tésztából pingponglabdányi darabokat szakítok, kinyújtom közepesen vékonyra (mondjuk gyufaszál), a közepére rakok tölteléket, félbehajtom, majd visszahajtom a széleit. Villával végignyomkodom körbe (jó erősen), ettől rettenetesen dizájnos lesz, valamint nem csoffad ketté. Elsősorban utóbbi. Forró olajba rakom, 1-2 forgatással aranybarnára sütöm. Kiszedéskor leitatom (nem feltétlenül pálinkával, bár ezt egyszer úgyis ki fogom próbálni).

Ennyi. Töltelékkel kreatívan, tésztával óvatosan. Inkább legyen egy kicsit vastagabb, mint hogy tönkretegye az egész olajat - nem vicces kihalászni a tölteléket.

Pizza

A "rakj a tésztába tojást" és a "kend meg kecsöppel" típusú pizzákat ideje bealázni.

Tészta: "mindenből egyet".

1 kg liszt
0.5l (egy korsó) kellemesen meleg víz
1 kocka élesztő
1 csapott ek. só
0.5 vagy 1 dl olaj, lisztfüggő (egy feles, illetve "szto gramm vodka!")
x cukor az élesztő felfuttatásához (igen, 1*x)

Ezen kívül mehet még bele sok zöldfűszer, leginkább bazsalikom meg kakukkfű. Oregano, akár.

Először is előmelegítem a sütőt. Dulván. A padlóla, le. Lopok téglát, és belerakom a sütő aljába - tök jó trükk, sejtelmem nincs, mikor tanultam. Forró lesz tőle, mint a veszedelem.

A víz egy részében felfuttatom az élesztőt egy kis cukorral, éppen csak finom habzásig. A lisztben elmorzsolom a sót és a zöldfűszereket, aztán csinálok belőle egy nagy kupacot, és gödröt formázok a tetejére. Szépen apránként elkezdem eldolgozni a vízzel (az élesztős adaggal kezdem), közben ötletszerűen hozzáöntöm az olajat is valamikor. Ha a liszt sértődékeny (ragad-szakad-visszabeszél), a nagyobb adag olaj lép életbe - ne vigyük túlzásba, mert rohadt rugalmas lesz a tészta, és élmény lesz kinyújtani.
Kicsit átgyúrom, amíg már egészen simának érződik, aztán csinálok belőle egy gombócot, és odacsapom néhányszor a gyúródeszkához. Fogalmam nincs, hogy ez mit csinál vele, de rettenetesen jól néz ki. Ne hagyjuk ki! Ha ez megvan, letakarom egy nedves konyharuhával, és hagyom kelni kb. kétszeresére. Az éppen melegedő sütő mellett ez eléggé gyorsan megvan. Addig lehet szószt ügyködni.

Szósz:

paradicsom/paradicsompüré/paradicsomkonzerv (nem sűrítmény, ugye.)
sok bazsalikom
só-bors-uránium (utóbbi opcionális)

Ha paradicsomról van szó, felkockázom. A pürét nem, mert az komikus. Nehéz is. Belecsapom egy serpenyőbe, rászórom a mindenmást, és hagyom picit puhulni, szmötyi esetén sűrűsödni. Egyszercsak szósz.

Van megkelt tészta, jó. Ez az adag 3-4 pizzára elég, ki milyen vastagon szereti. Tépem elég darabra, aztán lehet nyújtani... Finoman, inkább sok mozdulattal, akkor szép egészséges marad. Amikor kész van egy lap, 2-3 perc pihentetés után mehet be a (mostanra fúziós erőműre emlékeztető) sütőbe egy egész percre, épp csak barnuljon egy-két folton. Ez alatt szépen felpúposodik, eléggé riasztó, de semmi baj: kiveszem, mehet rá a szósz, feltét, sajt. Ahol nem kerül rá szósz, az megállapodásos alapon innentől a pizza "széle". Visszarakom, és rokonszenvesre sütöm (átlag 3-4 perc).

Fin.

Bolognai (NOT)

Ezt egyszer már felraktam, csak megette a blogmotor. Ennyire finom.

Ez a kaja igazából nem bolognai. Az ugyanis teljesen másmilyen. Igényes.
Ennek az ételnek a családi kódneve "szmötyis tészta". Amikor kedves Lajos barátom büszkén beállított egy csomag előre fűszerezett darált hússal, amiben volt céklapor... fapofával nekiláttam elkészíteni belőle ezt az ételt. A szmötyis tészta a gasztronómia Tony Montanája. A szmötyis tészta nem vitatkozik, a szmötyis tészta érvényesül. És igazából tök olyan, mint a bolognai. És nem is olyan igénytelen, na.


4 főre (igazából 3, de az egyik én vagyok)

Szósz:
0.5 kg darált hús
2 nagy fej hagyma
4-5 gerezd fokhagyma (zúzva)
0.5-0.75kg paradicsompüré (nem paradicsomsűrítmény, mert elkárhozol az öncenzúrába)
2-3 fej paradicsom, esetleg egy kockázott paradicsom konzerv, mert itt fertő van
ordenáré mennyiségű zöldfűszer (oregano, bazsalikom, kakukkfű, borsikafű)
só, bors
olaj

Az olajon elkezdem agresszíven pirítani a nem túl finomra aprított hagymát, majd rádobom a húst. Rondulásig pirítom (nem vicc: a piruló darált hús csúnya...), majd ráhajítom a fokhagymát, sózom-borsozom, és addig kergetem körben a lábosban, míg kezd eltűnni a leve. Ekkor kap paradicsomkockákat, zöldfűszert, fut még két tiszteletkört, majd paradicsompürébe temetem. Rotyog békésen, ameddig kedve van.

Tészta:
Most komolyan... Tészta. Víz. Drukkolok.

Én pennével szeretem csinálni, a szósz fél kilóra biztosan elég.
Sajtot meg csak erőből, ugye.

Papadum - indiai ropogós "tunklepény".

Ez egy egészen finom valami, lehet kapni csomagolva. Egy ponton törik el minden: [öncenzúra] drága. Én ezt megpróbáltam kikerülni, és ment.

1/2 kiló liszt
2.5 dkg vaj vagy ghee (ha a második nem mond semmit, akkor vaj - nincs baj)
só
fűszerhegyek (madras curry, chili, kömény, koriander... kísérletezzetek)
annyi hideg víz, amennyitől összeáll szép lágyra

A lisztbe belemennek a fúszerek, elmorzsolom a vajjal, eldolgozom a vízzel, közepesen lágy tésztát csinálok.
Ha nagyon ragad, lehet még picit lisztezni. A vajjal óvatosan, ha túl sokat kap, nem fog igazán ropogni. Pihen egy jó órát (mert miért ne), majd nekilátok irreálisan vékony lepényeket nyújtani belőle. Nem vicc, papírvékonyakat. Ezek után szentségtörés jön: a lepény bemegy a mikróba 800+ watton két percre. Félidőben fordítás, javaslom a sütőpapírt, mert odaragad bármihez és mindenhez a sütés elején. Amikor már nagyon ropog, nincs benne sehol nedves rész, jöhet a következő. Ezt sokáig ismételgetem, aztán elfogy a tészta, én pedig nagyon megkönnyebbülök. Körülbelül egy napig ropogós marad.

Az igazat megvallva ez eredetileg nem ilyen. A liszt változó, többnyire lencse, csicseriborsó vagy mungóbab. Zsiradéknak gheet (tisztított vajat) vagy mogyoróolajat használnak, és a lepényeket megszárítják a napon. Később csak előkapják a lepényt, és megsütik nyílt lángon, olajban, esetleg (igen) mikróban. Ez mind tök jó, csak az egész "csináljunk olcsón papadumot" terv szétborul rajta.

Érdemes több kisebb adag tésztát csinálni, és különböző módokon fűszerezni - jól néz ki, változatosabb, és nem mindenki szereti a durván erős verziókat (pl chili magokkal és sok borssal). Amikor készen van, lehet belemártogatni mindenféle, változó mértékben illogikus dologba. A mangóchutney erre például nagyon jó, nem próbáltam még elkészíteni, de majd megfejtem és megosztom.