Aki érti az ajánlást, annak jó. Aki nem, az hagyja figyelmen kívül - ez anélkül is nagyon finom.
Az egész egy hasfájós-támolygós reggellel indult, amikor csak hideg főtt krumpli volt a konyhában, nekem lázam volt, és az egész világ nagyon barátságtalannak tűnt. Reggelit akartam adni a kedvesemnek, viszont nem akartam a boltig elkúszni, tehát ötleteltem egy sort. Lett ez. Illetve majdnem ez - ez már a javított kiadás.
Kell:
héjában főtt krumpli
olaj
liszt
fokhagyma granulátum (igen, vállalom - ez nem egy lelkiismeretes kaja)
nátrium-glutamát (lásd fent...), esetleg valami dolog, amiben az is van. Nem chips.
bazsalikom
chili
bors
só
A lisztes keverék úgy néz ki, hogy az ember lelkiismeretére van bízva minden. Az nekem nincs egyébként, tehát az én verzióm kissé letisztult volt, valamint csípett. Nekem bejött. Lényeg: el kell sózni. Nem vicc, az olajban sütés megeszi a sót. Nem tudom, miért.
Arányok: Egy bögre liszthez adtam egy púpos kiskanál borsot, egy kiskanál glutamátos toszt (valami kotányi volt, nekem ebből az ízfokozó kell - majd szerzek jól külön), érzésre sót, majd még egy kis sót, egy jó evőkanál bazsalikomot (nem ég meg, nyugi), kiskanál chilit, a glutamátos tosz összetételétől függően egy mokkáskanál fokhagyma granulátumot.
Felvágom a héjában főtt krumplit cikkekre, nedvesen megforgatom a fűszeres lisztben, aztán hagyom picit. Utána forró olajba dobom, és pár perc alatt addig sütöm, amíg szerintem szép. Picit égett külseje volt, de teljesen korrekt íze. Nyers nem tud maradni, mivel amikor az olajba dobom, nem az. Ha mégis nyers, ott mágia van a dologban. Esetleg egy surranó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése