Ez egy tésztazacsi, ami meg van töltve bármivel, és bele van dobva forró olajba. Borzasztóan komplikált és drága, mondanom sem kell. Az indiai recepthez pedig tényleg sok köze van.
Tészta:
3 bögre liszt
1 ek. vaj vagy ghee
víz
só, bazsalikom
A lisztet elmorzsolom a zsiradékkal, fűszerekkel, majd kevés vízzel közepesen kemény tésztává gyúrom. Elégedett vagyok magammal. Én kevertem a lisztet: 1 rész tönköly, 1 rész kukorica, 2 rész búza. Ha nem, nem. Mindegy.
Töltelék:
(Mármint na... ez most nem a bármi receptje. Értitek.)
25-30 dkg fagyasztott vegyes zöldség (Mondjuk mexikói. Abban nincs karfiol. Ez helyes.)
2-3 nagy fej paradicsom, éspervagy paradicsomszósz
2 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 ek. mustár (nem csípős)
só, bors, bazsalikom, borsikafű, esetleg chili
kevés szárított parmezán
olaj/vaj/ghee/zsír
A hagymát felvágom negyedkarikákra (hagyma félbevág, feleket bevágom középen, szeletelem - biztos megvan), megpirítom x zsiradékon, valamikor hozzáadom a fokhagymát is, aztán rádobom a zöldségeket. Amikor a zöldség már nem fagylalt, beledobom a mustárt, jól elkeverem, és azzal együtt pofozom körbe, amíg kezd pirulós illata lenni. Ekkor megfűszerezem, és ráborítom a paradicsomot/szószt/mindkettőt. Hagyom őket ismerkedni, aztán egyszercsak belemegy még a parmezán. Amikor rokonszenves a zöldségek állaga, késznek nyilvánítom. Ha túl vizes, lehet bele rakni 1-2 csipet kukoricakeményítőt.
Összeszerelési útmutató:
A tésztából pingponglabdányi darabokat szakítok, kinyújtom közepesen vékonyra (mondjuk gyufaszál), a közepére rakok tölteléket, félbehajtom, majd visszahajtom a széleit. Villával végignyomkodom körbe (jó erősen), ettől rettenetesen dizájnos lesz, valamint nem csoffad ketté. Elsősorban utóbbi. Forró olajba rakom, 1-2 forgatással aranybarnára sütöm. Kiszedéskor leitatom (nem feltétlenül pálinkával, bár ezt egyszer úgyis ki fogom próbálni).
Ennyi. Töltelékkel kreatívan, tésztával óvatosan. Inkább legyen egy kicsit vastagabb, mint hogy tönkretegye az egész olajat - nem vicces kihalászni a tölteléket.
2011. augusztus 20., szombat
2011. augusztus 14., vasárnap
Kecskecomb egyben sütve, citromos krumplival
Eléggé tanácstalan voltam, de csak lett valami.
3 főre (nem rettenetesen bőséges)
egy közepes gidacomb (első)
1 dl olaj
1 dl citromlé
5-6 gerezd fokhagyma
1-1.5 kg krumpli (kb. tojás nagyságúak)
sok borsikafű, bazsalikom, oregano
só, bors
A kecskecombról leszedem a faggyút-hártyát-egyebet. Ez nem túl könnyű, nem túl nehéz - éles kés kell, sok türelem, meg egy éhes macska a szomszédból. Amikor ez megvan, vékony pengével megszúrom itt-ott, megtűzdelem fokhagymával, aztán bedörzsölöm rettenetesen sok fűszerrel. A borssal egészen nagylelkűen bántam, féltem is, hogy sok lesz. Nem lett sok. Körülbelül egy csapott evőkanál ment rá. A zöldfűszerből annyi, amennyit felvesz. Nem vicc.
Így ácsorog szegény egy pár órát a tepsiben, amennyi időnk van rá, tényleg. Közben lehet krumplit pucolni, telefonálni, barátokkal inni, illetve (az én esetemben) a fentieket kombinálni. Egyszerre azért kicsit nehéz. Hős vagyok.
A megpucolt krumplikat hosszában félbevágom, és bepakolom a tepsibe a hús mellé, vágási felülettel fölfelé. Szép sűrűn, ahogy fér. Aláöntöm az olajat és a citromlét, bátran megszórom a krumplikat sóval-borssal-oregánóval, és alufólia alatt berakom a közepesen forró sütőbe. Puhulásig sütöm kb. 40-50 perc alatt (illetve még tovább, lásd még: barátokkal ivás), majd leszedem az alufóliát, és nagy lángon megpirítom.
Nem szidták.
3 főre (nem rettenetesen bőséges)
egy közepes gidacomb (első)
1 dl olaj
1 dl citromlé
5-6 gerezd fokhagyma
1-1.5 kg krumpli (kb. tojás nagyságúak)
sok borsikafű, bazsalikom, oregano
só, bors
A kecskecombról leszedem a faggyút-hártyát-egyebet. Ez nem túl könnyű, nem túl nehéz - éles kés kell, sok türelem, meg egy éhes macska a szomszédból. Amikor ez megvan, vékony pengével megszúrom itt-ott, megtűzdelem fokhagymával, aztán bedörzsölöm rettenetesen sok fűszerrel. A borssal egészen nagylelkűen bántam, féltem is, hogy sok lesz. Nem lett sok. Körülbelül egy csapott evőkanál ment rá. A zöldfűszerből annyi, amennyit felvesz. Nem vicc.
Így ácsorog szegény egy pár órát a tepsiben, amennyi időnk van rá, tényleg. Közben lehet krumplit pucolni, telefonálni, barátokkal inni, illetve (az én esetemben) a fentieket kombinálni. Egyszerre azért kicsit nehéz. Hős vagyok.
A megpucolt krumplikat hosszában félbevágom, és bepakolom a tepsibe a hús mellé, vágási felülettel fölfelé. Szép sűrűn, ahogy fér. Aláöntöm az olajat és a citromlét, bátran megszórom a krumplikat sóval-borssal-oregánóval, és alufólia alatt berakom a közepesen forró sütőbe. Puhulásig sütöm kb. 40-50 perc alatt (illetve még tovább, lásd még: barátokkal ivás), majd leszedem az alufóliát, és nagy lángon megpirítom.
Nem szidták.
2011. augusztus 11., csütörtök
Pizza
A "rakj a tésztába tojást" és a "kend meg kecsöppel" típusú pizzákat ideje bealázni.
Tészta: "mindenből egyet".
1 kg liszt
0.5l (egy korsó) kellemesen meleg víz
1 kocka élesztő
1 csapott ek. só
0.5 vagy 1 dl olaj, lisztfüggő (egy feles, illetve "szto gramm vodka!")
x cukor az élesztő felfuttatásához (igen, 1*x)
Ezen kívül mehet még bele sok zöldfűszer, leginkább bazsalikom meg kakukkfű. Oregano, akár.
Először is előmelegítem a sütőt. Dulván. A padlóla, le. Lopok téglát, és belerakom a sütő aljába - tök jó trükk, sejtelmem nincs, mikor tanultam. Forró lesz tőle, mint a veszedelem.
A víz egy részében felfuttatom az élesztőt egy kis cukorral, éppen csak finom habzásig. A lisztben elmorzsolom a sót és a zöldfűszereket, aztán csinálok belőle egy nagy kupacot, és gödröt formázok a tetejére. Szépen apránként elkezdem eldolgozni a vízzel (az élesztős adaggal kezdem), közben ötletszerűen hozzáöntöm az olajat is valamikor. Ha a liszt sértődékeny (ragad-szakad-visszabeszél), a nagyobb adag olaj lép életbe - ne vigyük túlzásba, mert rohadt rugalmas lesz a tészta, és élmény lesz kinyújtani.
Kicsit átgyúrom, amíg már egészen simának érződik, aztán csinálok belőle egy gombócot, és odacsapom néhányszor a gyúródeszkához. Fogalmam nincs, hogy ez mit csinál vele, de rettenetesen jól néz ki. Ne hagyjuk ki! Ha ez megvan, letakarom egy nedves konyharuhával, és hagyom kelni kb. kétszeresére. Az éppen melegedő sütő mellett ez eléggé gyorsan megvan. Addig lehet szószt ügyködni.
Szósz:
paradicsom/paradicsompüré/paradicsomkonzerv (nem sűrítmény, ugye.)
sok bazsalikom
só-bors-uránium (utóbbi opcionális)
Ha paradicsomról van szó, felkockázom. A pürét nem, mert az komikus. Nehéz is. Belecsapom egy serpenyőbe, rászórom a mindenmást, és hagyom picit puhulni, szmötyi esetén sűrűsödni. Egyszercsak szósz.
Van megkelt tészta, jó. Ez az adag 3-4 pizzára elég, ki milyen vastagon szereti. Tépem elég darabra, aztán lehet nyújtani... Finoman, inkább sok mozdulattal, akkor szép egészséges marad. Amikor kész van egy lap, 2-3 perc pihentetés után mehet be a (mostanra fúziós erőműre emlékeztető) sütőbe egy egész percre, épp csak barnuljon egy-két folton. Ez alatt szépen felpúposodik, eléggé riasztó, de semmi baj: kiveszem, mehet rá a szósz, feltét, sajt. Ahol nem kerül rá szósz, az megállapodásos alapon innentől a pizza "széle". Visszarakom, és rokonszenvesre sütöm (átlag 3-4 perc).
Fin.
Tészta: "mindenből egyet".
1 kg liszt
0.5l (egy korsó) kellemesen meleg víz
1 kocka élesztő
1 csapott ek. só
0.5 vagy 1 dl olaj, lisztfüggő (egy feles, illetve "szto gramm vodka!")
x cukor az élesztő felfuttatásához (igen, 1*x)
Ezen kívül mehet még bele sok zöldfűszer, leginkább bazsalikom meg kakukkfű. Oregano, akár.
Először is előmelegítem a sütőt. Dulván. A padlóla, le. Lopok téglát, és belerakom a sütő aljába - tök jó trükk, sejtelmem nincs, mikor tanultam. Forró lesz tőle, mint a veszedelem.
A víz egy részében felfuttatom az élesztőt egy kis cukorral, éppen csak finom habzásig. A lisztben elmorzsolom a sót és a zöldfűszereket, aztán csinálok belőle egy nagy kupacot, és gödröt formázok a tetejére. Szépen apránként elkezdem eldolgozni a vízzel (az élesztős adaggal kezdem), közben ötletszerűen hozzáöntöm az olajat is valamikor. Ha a liszt sértődékeny (ragad-szakad-visszabeszél), a nagyobb adag olaj lép életbe - ne vigyük túlzásba, mert rohadt rugalmas lesz a tészta, és élmény lesz kinyújtani.
Kicsit átgyúrom, amíg már egészen simának érződik, aztán csinálok belőle egy gombócot, és odacsapom néhányszor a gyúródeszkához. Fogalmam nincs, hogy ez mit csinál vele, de rettenetesen jól néz ki. Ne hagyjuk ki! Ha ez megvan, letakarom egy nedves konyharuhával, és hagyom kelni kb. kétszeresére. Az éppen melegedő sütő mellett ez eléggé gyorsan megvan. Addig lehet szószt ügyködni.
Szósz:
paradicsom/paradicsompüré/paradicsomkonzerv (nem sűrítmény, ugye.)
sok bazsalikom
só-bors-uránium (utóbbi opcionális)
Ha paradicsomról van szó, felkockázom. A pürét nem, mert az komikus. Nehéz is. Belecsapom egy serpenyőbe, rászórom a mindenmást, és hagyom picit puhulni, szmötyi esetén sűrűsödni. Egyszercsak szósz.
Van megkelt tészta, jó. Ez az adag 3-4 pizzára elég, ki milyen vastagon szereti. Tépem elég darabra, aztán lehet nyújtani... Finoman, inkább sok mozdulattal, akkor szép egészséges marad. Amikor kész van egy lap, 2-3 perc pihentetés után mehet be a (mostanra fúziós erőműre emlékeztető) sütőbe egy egész percre, épp csak barnuljon egy-két folton. Ez alatt szépen felpúposodik, eléggé riasztó, de semmi baj: kiveszem, mehet rá a szósz, feltét, sajt. Ahol nem kerül rá szósz, az megállapodásos alapon innentől a pizza "széle". Visszarakom, és rokonszenvesre sütöm (átlag 3-4 perc).
Fin.
2011. augusztus 2., kedd
Bolognai (NOT)
Ezt egyszer már felraktam, csak megette a blogmotor. Ennyire finom.
Ez a kaja igazából nem bolognai. Az ugyanis teljesen másmilyen. Igényes.
Ennek az ételnek a családi kódneve "szmötyis tészta". Amikor kedves Lajos barátom büszkén beállított egy csomag előre fűszerezett darált hússal, amiben volt céklapor... fapofával nekiláttam elkészíteni belőle ezt az ételt. A szmötyis tészta a gasztronómia Tony Montanája. A szmötyis tészta nem vitatkozik, a szmötyis tészta érvényesül. És igazából tök olyan, mint a bolognai. És nem is olyan igénytelen, na.
4 főre (igazából 3, de az egyik én vagyok)
Szósz:
0.5 kg darált hús
2 nagy fej hagyma
4-5 gerezd fokhagyma (zúzva)
0.5-0.75kg paradicsompüré (nem paradicsomsűrítmény, mert elkárhozol az öncenzúrába)
2-3 fej paradicsom, esetleg egy kockázott paradicsom konzerv, mert itt fertő van
ordenáré mennyiségű zöldfűszer (oregano, bazsalikom, kakukkfű, borsikafű)
só, bors
olaj
Az olajon elkezdem agresszíven pirítani a nem túl finomra aprított hagymát, majd rádobom a húst. Rondulásig pirítom (nem vicc: a piruló darált hús csúnya...), majd ráhajítom a fokhagymát, sózom-borsozom, és addig kergetem körben a lábosban, míg kezd eltűnni a leve. Ekkor kap paradicsomkockákat, zöldfűszert, fut még két tiszteletkört, majd paradicsompürébe temetem. Rotyog békésen, ameddig kedve van.
Tészta:
Most komolyan... Tészta. Víz. Drukkolok.
Én pennével szeretem csinálni, a szósz fél kilóra biztosan elég.
Sajtot meg csak erőből, ugye.
Ez a kaja igazából nem bolognai. Az ugyanis teljesen másmilyen. Igényes.
Ennek az ételnek a családi kódneve "szmötyis tészta". Amikor kedves Lajos barátom büszkén beállított egy csomag előre fűszerezett darált hússal, amiben volt céklapor... fapofával nekiláttam elkészíteni belőle ezt az ételt. A szmötyis tészta a gasztronómia Tony Montanája. A szmötyis tészta nem vitatkozik, a szmötyis tészta érvényesül. És igazából tök olyan, mint a bolognai. És nem is olyan igénytelen, na.
4 főre (igazából 3, de az egyik én vagyok)
Szósz:
0.5 kg darált hús
2 nagy fej hagyma
4-5 gerezd fokhagyma (zúzva)
0.5-0.75kg paradicsompüré (nem paradicsomsűrítmény, mert elkárhozol az öncenzúrába)
2-3 fej paradicsom, esetleg egy kockázott paradicsom konzerv, mert itt fertő van
ordenáré mennyiségű zöldfűszer (oregano, bazsalikom, kakukkfű, borsikafű)
só, bors
olaj
Az olajon elkezdem agresszíven pirítani a nem túl finomra aprított hagymát, majd rádobom a húst. Rondulásig pirítom (nem vicc: a piruló darált hús csúnya...), majd ráhajítom a fokhagymát, sózom-borsozom, és addig kergetem körben a lábosban, míg kezd eltűnni a leve. Ekkor kap paradicsomkockákat, zöldfűszert, fut még két tiszteletkört, majd paradicsompürébe temetem. Rotyog békésen, ameddig kedve van.
Tészta:
Most komolyan... Tészta. Víz. Drukkolok.
Én pennével szeretem csinálni, a szósz fél kilóra biztosan elég.
Sajtot meg csak erőből, ugye.
Vajas csirke
Mostanra talán kiderült, hogy szeretek főzni. Amit nem szeretek, az dolgozni.
Na, azt ezzel nagyon nem kell.
Kell hozzá 4 főre (három főre készítettem, öten ettük meg... átlag?):
Egy nagyon jó lábos. Vastag fenekű, ideálisan öntöttvas, jó nehéz fedővel. Nem kötelező, de segít.
1-1.2 kiló csirkecomb (alsó-felső elválasztva)
1 kis kocka vaj
3-4 deci fehérbor (vagy több)
1 nagy fej hagyma
7-8 gerezd fokhagyma
só, bors, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, meg ami még épp jó ötletnek tűnik.
A hagymát nagyon apróra vágom, és elkezdem az éppen megolvadt vajon melengetni, fonnyasztani. Picit megsózom, akkor biztosan nem keményedik-pirul. Amikor már kezd lágyulni, rádobom a zúzott fokhagymát, megkeverem kétszer, majd feljebb veszem a lángot, és rádobálom a csirkecombokat. Fehérre sütögetem, ha valahol meg akar barnulni, csak örülök neki: attól nagyon finom lesz. Nagyon! Amikor már elégedett vagyok a csirkével, megszórom a többi fűszerrel, megy rá a fehérbor kb. fele, lefedem, és hagyom gondolkodni.
Kéne a folytatás, mi? Nincs. Ennyi a kaja. Amikor vajpuha a hús, elzárom. A bor másik felét megiszom.
Rizst adok mellé, amire rá lehet löttyinteni a hús zaftjából.
Na, azt ezzel nagyon nem kell.
Kell hozzá 4 főre (három főre készítettem, öten ettük meg... átlag?):
Egy nagyon jó lábos. Vastag fenekű, ideálisan öntöttvas, jó nehéz fedővel. Nem kötelező, de segít.
1-1.2 kiló csirkecomb (alsó-felső elválasztva)
1 kis kocka vaj
3-4 deci fehérbor (vagy több)
1 nagy fej hagyma
7-8 gerezd fokhagyma
só, bors, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, meg ami még épp jó ötletnek tűnik.
A hagymát nagyon apróra vágom, és elkezdem az éppen megolvadt vajon melengetni, fonnyasztani. Picit megsózom, akkor biztosan nem keményedik-pirul. Amikor már kezd lágyulni, rádobom a zúzott fokhagymát, megkeverem kétszer, majd feljebb veszem a lángot, és rádobálom a csirkecombokat. Fehérre sütögetem, ha valahol meg akar barnulni, csak örülök neki: attól nagyon finom lesz. Nagyon! Amikor már elégedett vagyok a csirkével, megszórom a többi fűszerrel, megy rá a fehérbor kb. fele, lefedem, és hagyom gondolkodni.
Kéne a folytatás, mi? Nincs. Ennyi a kaja. Amikor vajpuha a hús, elzárom. A bor másik felét megiszom.
Rizst adok mellé, amire rá lehet löttyinteni a hús zaftjából.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)